
Szavak és olvasók inspirálnak.
A kismadár nagyon szépen dalolt. Nem volt sosem egyedül. Társa volt az égen a Nap, a Hold és a csillagok. A fehér és a sötét felhő, a lágy szél és a vad vihar, a fák fényben vagy homályban úszó lombkoronája. Az egész világ a lábai előtt hevert, ha az égbe vágott, fel, magasra... Dalolt és boldog volt. Ám egyszer szárnya törött. Nem bírt felrepülni már... Jött az eső, eláztatta. Jött a vad szél, félrelökte. Beterítette a sár. Nem volt ki gyógyítsa sebét... Néha még erőtlenül énekelt, de csak arról: fáj. Nem takarta reménysugár. Csendben kimúlt, így végezte...Szólj, ölelj, dalolj... Érezzék, hogy szeretsz, tudd, hogy szeretnek! Hogy ne legyél soha, szárny-szegett kismadár!
Csatlakozz közösségemhez:

Vélemények
Mikó Zsolt előadások

Hangos vers előadások
Kérj egy klasszikust, minden hónap első vasárnapján, majd hallgasd meg!

A versklubbon így olvashatod verseim
Elmondom, hogyan született!

Versvideó előadások
Szavazz havonta egyszer egy-egy versemre, versvideóban előadom!
Galéria




